Augusztus Oklahomában (Vígszínház)

Violet Weston (Pap Vera)

Hosszú idő után nemrégiben került vissza a Víg deszkáira ez az amerikai dráma, amelyre a vígjáték, a tragédia, de szerintem még az úgynevezett "black comedy" műfaját sem lehetne ráaggatni, kiindulva rögtön abból a tényből, hogy az előadás rendkívül hosszú, címéből adóan is egy teljes hónapot dolgoz fel egy oklahomai család életéből három felvonásban. A Víg cseppet sem kíméli színészeit, hiszen este hét órától majd fél tizenegyig játszanak, mégis mindenki elcsodálkozik mennyi az idő, mikor kilép a színház épületéből, hisz úgy tűnik augusztusban csak úgy repül!

Parádés szereposztással, csodálatosan igényes, a részletekbe menőkig aprólékosan kidolgozott díszletekkel és legalább ilyen szenzációs jelmezekkel elevenedik meg előttünk a Weston, a Fordham és az Aiken család élete. A Westonék kezdik a kalamajkát, s bár a házban alig lakik valaki, sőt miután Violetet szájrákkal diagnosztizálják, senki nem töri magát, hogy hazautazzon, mégis, mikor apjuk, Beverly Weston eltűnik, majd hamarosan kiderül róla, hogy horgászás közben vízbe fúlt, valahogy a család minden tagja egy helyre sereglik.

Barbara Fordham (Börcsök Enikő)
és Jean Fordham (Döbrösi Laura)

Egy konfliktus hívja össze a három családot, régi és vadiúj családtagokat egy forró, augusztusi nyáron Oklahomába, a család bölcsőjébe, ahol minden elkezdődött, és ahol most valami teljesen új veszi kezdetét. A látszólagos fő konfliktus mellett (Violet és lánya, Barbara között) megannyi apróbbnak tűnő, de ugyanolyan jelentős sebet tép fel a váratlan együttélés. Az őszinteség jól eső jutalom, az igazság fáj, mindezeket feldolgozni pedig begolyózás nélkül lehetetlen.

Mint már említettem, a színmű három felvonásos, összefoglalni is lehetetlen sok kisebb-nagyobb szálát, melynek magjába kínosan biztos középpontként kapaszkodik bele a megannyi fonál. Legjobbakat kiemelni talán ugyanennyire felelőtlen lenne, vessünk egy pillantást a színlapra. Személyes kedvenceim Pap Vera, Börcsök Enikő, Hegyi Barbara és Reviczky Gábor voltak.

Karen Weston (Hegyi Barbara)

Hogy miképp alkot akár az Édes Annára is emlékeztető keretet egy cseléd felfogadása a Weston-házba, hogy mi nem, és végül mi az, ami összehoz mindenkit, hogy milyen konfliktusok bomlanak ki, és rájuk mi a megoldás, s hogy végül hogyan ürül ki újra az oklahomai szülői ház, arra csak maga a darab adhat magyarázatot. De teszi mindezt olyan jól, érdekesen és hihetetlen kifinomultsággal megírva, hogy ha hozzátesszük a lélegzetelállító színészi játékokat, könnyen egy nagy kedvenc válhat a színműből mások számára is! S bár lehet, hogy ez az ismertető kicsit becsapós, mindeközben rengeteget fogunk nevetni, csak amit haza viszünk, ahhoz nem árt egy tettre kész emésztőrendszer.